Máté András Levente

„Döntenünk kéne arról, hogy meddig tovább”

2011.10.12. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


„Döntenünk kéne arról, hogy meddig tovább”

Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint azon múlik a kormányon maradásuk, mekkorára nő a nagyobbik koalíciós partner szövetséggel szembeni adósságainak listája. A lajstromot a kisebbségi törvény elfogadása vezeti, ám szeptemberben elkezdődött parlamenti ülésszakában több olyan jogszabály is napirenden van, ami a koalíció szakítópróbája lehet. Máté András Leventét a törvényhozói munkáról, a koalíciós összhangról Cseke Péter Tamás kérdezte.

Fél éve írták alá a törvényhozási prioritásokat is rögzítő együttműködési megállapodást a koalíciós pártok vezetői. A dokumentumban a kisebbségi törvény elfogadásának határidejeként 2011. június vége szerepelt. Most szeptemberben vagyunk, megkezdődött az őszi parlamenti ülésszak. Mi történik a kisebbségi törvénnyel?

Az RMDSZ számára továbbra is prioritás marad a kisebbségi törvény, elakadása pedig azon múlott, hogy az együttműködési megállapodásnak ez a jogszabály az egyik legkényesebb pontja. A koalíciós partner, a Demokrata Liberális Párt még mindig nem támogatja a törvény elfogadását abban a formában, ahogy mi szeretnénk. A jogszabályt a képviselőház emberjogi szakbizottsága tárgyalja, a vita nyár elején a kulturális autonómiatanácsokról szóló fejezetnél akadt el. Koalíciós partnereink már a fejezet címétől, az autonómiatanács kifejezéstől is idegenkednek. Zavarja őket, hogy ezek a létrehozandó testületek a törvény szerint megvétózhatják a kisebbségek intézményvezetőinek – iskolaigazgató, művelődési igazgatóság vezetője, színház- és operaigazgató – leváltását. Júniusban olyan rossz irányt vett a jogszabály vitája az emberjogi szakbizottságban, hogy Varga Attila képviselőtársam, a testület RMDSZ-es tagja maga kérte a tervezet tárgyalásának felfüggesztését. Azért cselekedett így, mert fennállt a veszély, hogy a törvényt egész más formában fogadják majd el, ahogy mi szeretnénk. Végül abban maradtunk, hogy bizottságon kívül egyeztetünk tovább a tervezet szövegéről a koalícióban, s amíg nem alakítjuk ki a mindenki által elfogadott változatot, nem is visszük a testület elé.

Csakhogy az RMDSZ több vezető politikusa is azt nyilatkozta tavasszal: ha nem fogadják el a kitűzött határidőig a kisebbségi törvényt, kilépnek a koalícióból. Ez nem történt meg.

Valóban elhangzottak ilyen nyilatkozatok, s én is úgy gondolom, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé kéne vinni ezt a kérdést. Tényleg döntenünk kéne arról, hogy meddig tovább: melyek azok a kompromisszumok, amelyeket az RMDSZ megtehet a kormányban maradásért.

Júniusban, éppen a kisebbségi törvény vitája idején igen feszültté vált a hangulat a koalícióban, ekkor dobta ugyanis be az államfő a köztudatba az ország közigazgatási átszervezéséről szóló elképzeléseit. Ez is befolyásolta a kisebbségi törvény sorsát?


Mind a nagyobbik koalíciós partnernek, a PDL-nek, mind az államfőnek volt néhány politikai húzása a nyár elején, amely védekező helyzetbe kényszerítette az RMDSZ-t. Folyton azzal voltunk elfoglalva, hogy kivédjük a különböző irányú támadásokat, s eközben megfeleljünk választóink elvárásainak is. Nem mentegetőzni akarok, de nem volt könnyű dolgunk az előző parlamenti ülésszak végén.

Mi történik végül az ország közigazgatási átszervezésével? Ragaszkodik-e még a nagyobbik kormánypárt és az államfő új megyék kialakításához?


Még a nyáron bizottság alakult koalíciós szinten, amelynek az lett volna a feladata, hogy megvitassa az átszervezés különböző módozatait, s kompromisszumra jusson ebben a kérdésben. A bizottsági munka azonban még sehol sem tart. A testület egy alkalommal ülésezett csak. Akkor a PDL előállt az elképzeléseivel, azaz megmutatott egy térképet. Írásban nem nyújtottak be semmit, s ez meglehetősen komolytalan hozzáállásnak tűnt. Egy térképpel nem tudtunk mit kezdeni.

Nem az az oka ennek a hozzáállásnak, hogy mintha már a PDL sem erőltetné annyira a közigazgatási törvényt? A belügyminiszter nemrégiben azt nyilatkozata: megtörténhet, hogy a választások utánra marad a kérdés megvitatása.

Valóban, kialudni látszik ez az ügy. Ám ha a nagyobbik koalíciós partner vagy az államfő köti az ebet a karóhoz, akkor ez újabb indok lesz arra, hogy kilépjünk a kormányból.

Úgy tűnik, hogy a parlamenti ülésszak kezdetén a választási törvény módosítása a prioritás a koalícióban. Mi várható ezen a téren?

A koalícióban mindenki egyetért abban, hogy a választási törvényt módosítani kell. Ezzel még az ellenzék is egyetért, abban viszont jelentősen eltérnek az álláspontok, hogyan kéne megváltoztatni ezt a jogszabályt. Ezért koalíciós szinten bizottságot alakítottunk, hogy – miként a közigazgatási átszervezés kérdésében is – a pártok egyeztessék álláspontjaikat. Az RMDSZ részéről Márton Árpád képviselő vesz részt a testület munkájában, ő dolgozta ki a mi tervezetünket is. Ennek kiindulópontja, hogy nem értünk egyet a honatyák számának csökkentésével. Ezt sokan félnek kijelenteni az államfő által meghirdetett referendum után. Ám az RMDSZ-nek nem mindegy, hogy egy egyéni választókerület nyertese 70 ezer embert vagy 140 ezer embert képvisel a parlamentben. Ha a honatyák számát csökkentjük, Arad, Brassó, Máramaros vagy Kolozs megye magyar parlamenti képviselő nélkül maradhat. Az sem mindegy, hogy a majdani törvényhozói testületben a mandátumok hány százaléka lesz az RMDSZ-é. E százalékok függvényében osztják ugyanis szét a különböző tisztségeket a parlamentben. A másik fontos javaslatunk az, hogy legyen egyfordulós egyéni választókerületes szavazás, ám emellett egy országos kompenzációs lista is, amelyről szintén juthassanak be jelöltek a parlamentbe. Így biztosított a magyarság számarányának megfelelő parlamenti képviselete. Az egyfordulós egyéni választókerületes szavazásról nagyjából egyetértés van a koalícióban, az országos kompenzációs listával kapcsolatban azonban vannak viták.

A kompenzációs országos listák legnagyobb ellensége maga az államfő. Van-e így esély elfogadtatni a koalícióban ezt a változatot?

Van esély. Nem mondanék nevet, de volt olyan PDL-s politikus, aki koalíciós tárgyaláson kijelentette: be kéne látni, hogy az országos kompenzációs lista bevezetése valamennyi pártnak előnyös.

A nagyobbik kormánypárt jövőre összevonná a helyhatósági és a parlamenti választásokat. Korábban az RMDSZ-vezetői azt nyilatkozták, egyetértenek az összevonással, legutóbb azonban már azt mondták: a választási törvény módosulásához kötik az elképzelés támogatását. Mi történt közben?

Mi mindig is azt mondtuk, hogy csak abban az esetben támogatjuk a két választás összevonását, ha az új választási törvény megfelelő parlamenti képviseletet biztosít a magyarság számára.

Mi hír az alkotmánymódosításról, ami szintén az államfő egyik prioritása?

Traian Băsescu elküldte a tervezetét a parlamentbe, ahol előbb a két ház jogi bizottsága vitatja meg. A pártoknak szeptember végéig kell kialakítaniuk álláspontjukat ebben a kérdésben. Az RMDSZ már benyújtotta módosító javaslatait, többek közt törölnénk a nemzetállam fogalmát az alkotmányból. Ám új alkotmány elfogadására nem látok esélyt, nincs meg az ehhez szükséges kétharmados többség a parlamentben.

Az eddig felsorolt törvények mindegyikéről állást foglalt már az államfő is. Mit tapasztalt, mennyire szentírás a PDL-s politikusoknak az, amit egy adott kérdésről Traian Băsescu mond?


A PDL-ben  valóban vannak olyan politikusok, akik számára szentírás az államfő minden szava. Akad azonban egy olyan csoportosulás, amely sok mindenben nem ért egyet Băsescuval. Egyesek közülük ezt merik is vállalni, a legtöbben azonban csak suttogva ellenkeznek.

Tehát ha Traian Băsescu azt mondja, ne legyen kompenzációs lista, akkor ez nem föltétlenül jelenti azt, hogy nem is lesz?

Nem jelenti azt. Az államfő sok mindent kijelentett már, és mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy ő elvárta volna.

Korábban a PDL-sek meglehetősen nacionalisták voltak, elsősorban a Tăriceanu-kormány előtti időkben. Most már jó ideje együtt kormányoznak az RMDSZ-szel. Belülről hogyan látja, megváltoztak a magyarokkal kapcsolatos előítéleteik?

Nem tudnék általánosítva válaszolni erre a kérdésre. Be kell látnunk: a magyarokhoz soha egyetlen román párt sem fog előítélet-mentesen viszonyulni. Továbbra is akad olyan PDL-s kolléga, aki örül, amikor sikerül kisebbségeknek kedvező jogszabályokat elgáncsolni a parlamentben. A dolgok előbb-utóbb végül kedvezően alakultak, s itt most az oktatási törvényre gondolok, de ez nem azt jelenti, hogy a PDL-sek nagyon szeretnek minket.

Meddig hajlandó az RMDSZ elmenni a kompromisszumokban, ami az eddig felsorolt törvényeket illeti?


Mi kompromisszumkészek vagyunk, szerintem erre eddig sem lehetett panasz. A kérdés csak az, hogy mekkora kompromisszum áll előttünk. Amiből biztos nem engedünk, az a kisebbségi jogok és a kisebbségek megfelelő parlamenti képviselete.

Ön a Kolozs megye RMDSZ elnöke is. Mi a helyzet kompromisszumok terén Kolozsváron, ahol az RMDSZ felfüggesztette együttműködését a PDL-vel?

Én nem szeretem az ígéreteket, az eredményeket akarom látni. Megyei szinten nincsenek gondok a PDL-vel, együttműködési készséget látok a megyei tanácselnökben, de Kolozsváron nehéz velük zöldágra vergődni. Továbbra sem távolították el a Iorga-táblát a Mátyás-szoborról, nincs kétnyelvű helységnévtábla, s nincs megoldva a magyarok képviselete a dekoncentrált intézményekben. Megyei elnökként ezekben a kérdésekben nem megyek bele kompromisszumokba.

Kolozsváron – az országos szintű viszonnyal ellentétben – az RMDSZ több területen együtt tudott működni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Időközben azonban bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot. Miként változtatja meg ez a Kolozs megyei viszonyt EMNT-vel?


Meg tudom erősíteni, hogy civil területeken, mint amilyen a Kolozsvári Magyar Napok megszervezése vagy a Házsongárdi temető sorsának rendezése, jól tudtuk együtt dolgozni az EMNT Kolozs megyei szervezetével. Az volt a célunk, hogy ezeket a kérdéseket ne politizáljuk el, ami sikerült is. Ha azonban a frissen bejegyezett EMNP az RMDSZ ellen indul, akkor gondok lehetnek az EMNT-vel való viszonyunkban is. A fejleményeket látva eszembe jut az, amit Tőkés László olyan szépen leírt 1991-ben: kisebbségben élő közösség nem engedheti meg magának, hogy pártokra szakadjon. Tőkés szavai annál is aktuálisabbak, hogy úgy tűnik, a romániai magyar közösség mára megfogyatkozott: létszáma aligha haladja meg a másfél milliót. Minél kevesebben vagyunk, annál jobban kéne összefognunk, nem lenne szabad több pártra szakadnunk. Ha nem lesz egyezség, nehéz lesz elmagyarázni az embereknek, hogy miért esünk ki a parlamentből. Elmondhatom, hogy a legutóbbi helyhatósági választások után azért lett két magyar képviselővel kevesebb a megyei tanácsban, mert a Magyar Polgári Párt indított jelölteket, akik nem jutottak be, viszont elvontak szavazatokat az RMDSZ-től.

Tehát még az is elképzelhető, hogy jövőre már nem szervezik meg a Kolozsvári Magyar Napokat a pártbejegyzés miatt?

Nem, magyar napok jövőre is lesznek Kolozsváron. Az EMNT-vel közösen bejegyeztük a Kincses Kolozsvár Egyesületet, ez foglakozott eddig is szponzorok szerzésével, szervezéssel. Nem hinném, hogy az egyesület munkáját megzavarná a pártbejegyzés.

Az EMNP és az MPP is az összefogást szorgalmazza a parlamenti választások előtt. A  jelenlegi választási törvény szerint – és ez az előírás nem biztos, hogy módosul – pártszövetségek esetében magasabb a parlamenti küszöb, hármas szövetség esetén nyolc százalék. Van-e olyan jogi formája az összefogásnak, amellyel elkerülhető, hogy az esetleges „magyar koalíciónak” ne legyen szüksége a szavazatok nyolc százalékénak megszerzésére a parlamentbe jutáshoz?

Én erre egyetlen jogi megoldást tudok, ami egyszer már, az európai parlamenti választásokon bevált, Tőkés László így jutott be az EP-be: a másik két magyar párt jelöltjei induljanak az RMDSZ színeiben a választásokon.

Végezetül: milyen az RMDSZ viszonya az ellenzékkel?

Több mindenben, például az alkotmánymódosítás kérdésében, egyet tudunk érteni a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal. Ponta arról is biztosította az RMDSZ-t, hogy az eddig elnyert kisebbségi jogok nem csorbulhatnak.

Nem említette a Nemzeti Liberális Pártot, pedig korábban a liberálisokkal közösen kormányoztak, elnöküket, Crin Antonescut pedig meg is tapsolták az RMDSZ-kongresszuson….

Addig, amíg Crin Antonescu börtönbe kívánja küldeni a kormányon lévő politikusokat, így minket is, azt hiszem, nincs miről tárgyalnunk velük. Ha a liberális pártelnök tisztázza ezeket a kijelentéseit, talán újra egy asztalhoz tudunk ülni.

Mekkora a realitása annak, hogy a választások előtt az RMDSZ átálljon az ellenzék oldalára?


Egy mondatban: ha túl nagy lesz a koalíciós partner adósságlistája és megérik arra a helyzet, akkor kilépünk a kormányból.

A kisebbségi törvényt nem fogadták el, s mégsem léptek ki…

Akkor még nem érett meg erre a helyzet.

 

Megjelent: Erdélyi Riport, 2011. szeptember 30.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.