Huszár István Eric

Élhetőbb Nagyváradot teremtenék mindenkinek

2016.05.17. | Nagyvárad , Önkormányzati választások , Bihar
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Élhetőbb Nagyváradot teremtenék mindenkinek

Több tucat olyan konkrét intézkedést sorolt fel a Maszolnak az RMDSZ polgármesterjelöltje, amellyel szerinte élhetőbbé lehetne tenni Nagyváradot. Huszár István szerint a városnak családorientált vezetésre van szüksége. 

Választási programja szerint négygyermekes apaként a családok számára kíván élhetőbb Nagyváradot teremteni. Polgármesterként milyen konkrét intézkedéseket hozna ennek érdekében?

Családorientált városvezetésre van szükség. Az emberek reális igényeit meg kell hallgatni, és el kell érni azt, hogy a családok jól érezzék magukat, biztonságban legyenek. Minden családnak van saját költségvetése, ami bevételi és kiadási oldalból áll. Ha a város újabb adók bevezetésével ezt az egyensúlyt felborítja, akkor a családok aktív tagjai arra kényszerülnek, hogy még többet dolgozzanak. Ami mit jelent? Túlórát vállal az apa vagy az anya, vagy ne adj Isten el kell menni egy másik településre, egy másik országba dolgozni azért, hogy ott találjanak megélhetést. Ettől a perctől kezdve előáll annak veszélye, hogy a család krízisbe kerül. Jönnek a nézeteltérések, válások, az egyéb negatívumok, a gyermekek felügyelet nélkül maradnak, a leckéikkel elmaradnak, más orientáltságuk lesz az oktatás helyett, többet fognak a tv-n és az interneten lógni, többet fognak internetes oldalakat nézegetni, online kommunikációhoz folyamodni, tehát még jobban megnyílik előttük a nagyvilág. Ez nem biztos, hogy rossz dolog, de mindenképpen korhatárosnak kellene lennie. Magyarán a gyermekek nevelése kicsúszik a családoknak a kezéből, jönnek a problémák az iskolában, esetleg az iskola után más programokban vesznek részt, mint ami normális lenne, nagyon jól tudjuk, hogy az éjszakai mulatóhelyeken például miknek vannak kitéve a mai fiatalok... Ezért tartom fontosnak azt, hogy a nagyváradi családok biztonságérzetet teremtsünk meg. Ehhez persze nagyon sok intézkedést lehet hozni. Az egyik, ami tán a legfontosabb, hogy olyan szociális nyújtó civil szervezeteket kell bevonni a közösség életébe, amelyeknek megvannak az eszközeik, a felkészültségük ahhoz, hogy meghallgassák ezeknek a családoknak a tagjait, meghallgassák a gyermekeket, elbeszélgessenek velük. Még nagyobb teret adnék az iskolapszichológusoknak is például.

A családok egyensúlyában nagyon fontos szerepe van az anyagiaknak is. Többször is beszélt arról, hogy elképzelhetőnek lát adócsökkentést Váradon. Például milyen adónemeknél?

Amikor 2008-ban megcéloztuk az önkormányzatot az akkori tanácsoscsapattal, azt tűztük ki célul, hogy az 1,6 százalékos ingatlanadót levisszük 0,9 százalékra. Ehhez képest az ingatlanadóval megálltunk egy százaléknál. Tudjuk nagyon jól, hogy az új adótörvénykönyv bevezette a vegyes használatú ingatlanok adóját, amit a törvény 0,3-tól 1,9 százalékig határoz meg. Amikor először megszavaztuk az adó mértékét, ezt egy százalékban állapítottuk meg. Aztán javasoltuk ennek a csökkentését 0,6-ra. Azokról az ingatlanokról beszélünk, ahol főleg családi vállalkozások, egyszemélyes, kétszemélyes vállalkozásokról működnek. Ezeknek nagyon sokat számít még 100-200-300 lejes plusz kiadás is. Ezekből a vállalkozásokból nem tudnak meggazdagodni, de tudják biztosítani azt a bizonyos stabilitást, amiről az előbb beszéltem. Ahogy a német mondja, „Kleine Fische, gute Fische”, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy Németország gazdaságának a hatvan százalékát a kis- és középvállalatok a családi vállalkozások teszik ki, tehát az egyszemélyes, kétszemélyes szolgáltató cégek. Persze a városnak is meg kell élnie valamiből, a projekteket folytatni kell, a beruházásokat végre kell hajtani, de meggyőződésem, hogy nem a kis- és középvállalkozásoknak, a családi vállalkozásoknak a rovására.

Ön szerint az önkormányzat hogyan támogathatná a civil szervezeteket és a szociális szolgáltatásokat nyújtó egyházakat is?

Tudjuk, hogy 2012-ig, ameddig Bíró Rozália személyében Nagyváradnak magyar alpolgármestere volt, a civil szervezetek évente, az egyházak pedig „templomonkénti” támogatásban részesültek, bizonyos felújítási projektjeiket a város támogatta. Most ott van például a rogériuszi református egyház közösségi háza, amely évek óta pirosban áll, a tavaly sikerült már tető alá hozni, de ott bőven elkél még a segítség. Határon átnyúló projektek segítségével is sikerült templomokat felújíttatni, a kéttornyú református templomot Újvároson, a neológ zsinagógát a debreceni zsidó hitközséggel közösen. Ezeket a projekteket folytatni kell. A római katolikus bazilika felújításához is tudtunk tavaly körülbelül 200 ezer eurót biztosítani, az előbb említett projektek megtakarításaiból. Civil szervezeteknél pedig nagyon fontos az, hogy legalább működhessenek, ott tartunk, hogy ha a szegény embert az ág is húzza, a szegény civilt pedig a városháza nyúzza... Az önkormányzati tulajdonú székhelyek bérleti díjának emelésekor az volt elképzelésünk, hogy a pártok és az érdekképviseleteknek a tarifája legyen öt lej négyzetméterenként, a szakmai képviseleteké három lej,és a civil szervezetek, illetve az iparművészek részére egy lej ötven bani. Ez volt az RMDSZ-frakció javaslata, amit nem sikerült átvinni, pedig ez egy reális, az igényeknek megfelelő elképzelés volt. Nem beszélve arról, hogy ettől nem esett volna ki akkora bevétel a város kasszájából, hogy az felborítsa a város szekerét. Továbbra is elsősorban a társadalomért dolgozó civil szervezeteknek a támogatás érezzünk kötelességünknek, illetve az egyházakét, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a családok stabilitásának a megtartásában, a hit építésében és az Isten felé fordulásban, ezeket támogatnunk kell.

Hatékonyabb programot szeretne a műemlék-épületek felújítására a jelenleginél. Ezt hogyan tudná megvalósítani?

Ha nekem városgazdaként lehetőségem van egy nagyon előnyös hitelhez jutni, akkor ezt a lehetőséget meg kell osztanom a város lakóival. Tudjuk, hogy az utóbbi időben a bankok jobbnál-jobb ajánlatokkal fordultak felénk, és váltottunk is hitelkereteket, hiszen minden pénz megtakarítása nagyon fontos. Ha azt szeretnénk, hogy a városunk úgymond egyik napról a másikra megszépüljön, ahhoz gyors intézkedésekre van szükség. Fel kell mérnünk, mennyi pénzre van szükség, és mivel tud a város fejújításokhoz hozzájárulni, hiszen egy bank nyilvánvalóan másként tárgyal egy magánszeméllyel és egy városvezetéssel mondjuk egy hosszú lejáratú hitelről. Mindig mondtam, hogy a közvilágítás korszerűsítése az első olyan beruházás, ami valóban sok pénzbe kerül, viszont azonnali megtakarítást hoz. Mert ha energiatakarékos ledvilágításra cseréljük ki a jelenlegit, és olyan oszlopokra helyezzük ezeket, amelyek illeszkednek a városképbe, akkor ez egy X összegbe belekerül, viszont tudom azt, hogy a beruházás Y időn belül megtérül, és attól a perctől kezdve a kiadásaink csökkennek. Ezekből a csökkenésekből viszont tudjuk fedezni a bankkölcsönt és a kamatokat. Nem mondom, hogy nem volt szükségünk a körgyűrűnek a megépítésére vagy olyan beruházásokra, mint a gyorsforgalmi út, de ezek a beruházások nem hoznak azonnali, látványos költségspórolást, míg a közvilágításnak a lecserélése, ha bele is kerül egy X összegbe, a következő hónaptól már csökkent az energiaköltségünk. Ez nagyon fontos, mert abból a pénzből tudunk gazdálkodni.

Fontosnak tartja a magyar nyelvű szakoktatás fejlesztését. Milyen újabb szakokra lenne igény a meglévők mellett?

Itt most a műszaki szakoktatásról kell beszélnünk, bár számomra a szakoktatás, a hivatás, az nem feltétlenül csak a bádogost, a lakatost vagy a villanyszerelőt jelenti. Szükségünk van képzőművészekre, színészekre, énekesekre, zenészekre, mindarra, amit a nagyváradi oktatás biztosítani tud. Tehetségeink az anyaországban is érvényesülnek, itt most nem reklámként, de két nevet kell mondanom, Tolvai Reni és Tóth Andi, akik tehetségkutatókat nyertek Magyarországon. Ez a tehetségük mellett annak is köszönhető, hogy a nagyváradi művészeti oktatás a megfelelő szinten van. Ugyanakkor nagyon fontos számunkra az is, hogy a leérettségizett diákoknak legyen egy szakmájuk. Az informatikusok például sajnos nem maradnak meg városunkban, hiszen tízszer akkor a fizetést kapnak esetleg az Egyesült Államokban, mint nálunk. De legalább próbáljunk meg azt a minőséget, amit elvárunk mi is más szolgáltatóktól, biztosítani. Ha már vannak beruházóink az ipari parkban, akkor próbáljunk megkeresni – és ezen dolgozik a mostani városvezetés – , hogy melyek az ottani igények. Olyan diákok kerüljenek ki az iskolapadokból, akiknek van olyan felkészültségük, szakmájuk, amivel elkezdhetnek dolgozni. Ha visszaemlékszem, én gyári munkásként alapítottam családot, és nagyon boldogok voltunk a garzonlakásunkban, ahova még a nagyfiam született 1992-ben. A szülőknek is szeretném felhívni a figyelmét, figyeljenek arra, hogy a gyermeknek mihez van affinitása, próbáljuk engedni, hogy azt tanulják, amit szeretnének. Persze, mindenki azt szeretné, ha felsőfogú végzettsége lenne a gyermekének, de nem biztos, hogy ezzel érvényesülni tud. Hiszen ha azt nézzük, hogy az egyetemek futószalagon szállítják a diplomázott „szakembereket”, akiknek, ha meg kell fogniuk egy szerszámot, akkor nem tudnak mit kezdeni vele, akkor azt mondom, hogy a társadalommal probléma van. Nagyon fontos még a pedagógusok, oktatók utánpótlásának a képzése, hiszen Nagyváradon egyre kevesebb az olyan mérnök, aki például műszaki rajzot oktathat.

Miként tenné a fiatalok számára vonzóbbá Nagyváradot?

Először is azt kellene eldöntenünk, hogy mettől meddig fiatal a fiatal. Én 48 évesen még fiatalnak érzem magam, mert lendületben vagyok, de a fiaim néha azt mondják: „Apa, te már öreg vagy ehhez”. A fiatalok például szórakozni szeretnek. Szórakozni többféleképpen lehet. Vannak, akik sportolni szeretnek, vannak, aki szórakozni szeretnek a szó szoros értelmében, klubokba, koncertekre, táncolni járnak. A szórakozásnak van kulturált formája, és vannak kevésbé civilizált formái. Mindenképpen meg kell teremtenünk a körülményeket a kulturált, civilizált szórakozáshoz. Az új városvezetésnek új kapcsolatrendszert kellene felépítenie a Nagyváradi Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem új vezetőségével. Vannak más magánegyetemek is Váradon, így több ezer diákról, egyetemistáról beszélünk, akiknek megfelelő programokat, kikapcsolódási lehetőségeket kell biztosítanunk.

A város kulturális életét miként lendítené fel?

Ha visszaemlékszem arra, mi volt Nagyszeben tavalyi költségvetése, és ha megnézem a saját városunk költségvetését, akkor az mondom, hogy Nagyváradnak a kultúrára elkülönített költségvetése inkább Motru városának a szintjén volt. Ezt felháborítónak tartom. Az, hogy színvonalas kulturális eseményeket tudjunk szervezni, legtöbbször pénz kérdése. Ahhoz, hogy valami rendkívüli tudjunk biztosítani, szükségesek a nagyon jó partnerkapcsolatok, akár az anyaországgal, akár más országokkal, így lehetségesek a kölcsönös vendégszereplések. A Festum Varadinum keretében például a sepsiszentgyörgyiek léptek fel nálunk, a Szigligeti Színház náluk, itt volt a szecsuáni kínai opera, amely Budapestről érkezett Nagyváradra, vagy ott volt a debreceni és nagyváradi egyetemisták közös operaestje, és sorolhatnánk. Itt is be lehetne vonni a civil szervezeteket, ki lehetne dolgozni egy Szebenéhez hasonló pályázati rendszert, ahol szigorúan előírom, hogy mik azok a feltételek, amelyeknek meg kell felelni és milyen színvonalat kell biztosítani, de amihez nekünk biztosítani kell az anyagi hátteret. A városban van pár olyan cég, amelyik hangosítást, világítást meg tudja oldani, tereket tudunk biztosítani, van egy stadionunk, van egy gyönyörű szép színházunk, van egy filharmóniák, van egy várudvarunk, ahol koncerteket tudunk tartani. Van Bémer terünk, ahol láttunk, hogy a Rúzsa Magdi-koncerten háromnegyed nyolckor kétszáz ember volt, mire megkezdődött, negyed 9-re már szinte hétezren voltunk. Az emberek igénylik a kultúrát, csak szállítani kell nekik.

Kül- és belföldieket is vonzó sportrendezvényeket hozna Váradra: milyen sportágakban adottak a nemzetközi versenyek feltételei?

Három létesítményre tudunk összpontosítani, ezek közül a legrégebbiek a Bodola-stadion és az Antonio Alexe Sportcsarnok. Tavaly a 19 év alatti, ifjúsági Európa-bajnokság egyik selejtezőcsoportjának a körmérkőzéseit játszották a stadionban, itt volt Svájc, Andorra, a Feröer-szigetek és Románia válogatottja, színvonalas meccseket láthattak, a tribünök megteltek, főleg a román válogatott mérkőzésén. Látszik, hogy erre is van igény, főleg, hogy a Bihar FC sajnos csődbe ment. Ott van a sportcsarnok, ahol a női Európa-bajnokságot Románia Magyarországgal társszervezőként bonyolította le. A-ligás kosárlabda-csapatunk van, de szóba jöhet a kézilabda is, mindent csak meg kell pályázni. Ott van az olimpiai medencével rendelkező uszodánk, amely az idén egy kültéri olimpiai és egy ugrómedencével gazdagodik. Ezeket már a Nemzetközi Úszószövetség, a FINA paramétereinek megfelelően akkreditálni tudjuk, vagyis nemzetközi versenyeket is tudunk szervezni. Már volt két regionális országos verseny, és nyáron három, két műugró és egy úszóversenyt tartunk ott. A kapuk nyitottak, az elkövetkezendő egy-két évben megpályázhatunk nemzetközi grand prix-eket, amiket ide tudunk hozni Nagyváradra. Amiben le vagyunk maradva, az sajnos az atlétika, mert nincs egy jó atlétika pályánk. Az új városvezetésnek kötelessége lesz a sportiskola területén lévő atlétikapályát felújítani.

Családja, gyermekei hogyan viselik ezt a zsúfoltabb időszakot, van idejük egymásra, közös programokra?

Az utóbbi időben még többet dolgozom, mint azelőtt, bár azelőtt sem unatkoztam, de mindenképp az első a család. Attól a perctől kezdve, amikor a lábamat beteszem a házba, a család létezik csak számomra. És ha van egy kis szabadidőnk, akkor azt mindenképp a családdal próbálom meg eltölteni. Sokszor ez egy beszélgetésben nyilvánul meg, de ha egy mód van rá és az idő is megengedi, akkor mindenképp a szabadba megyünk. Ott vagyok a gyermekeim sportrendezvényein, ott vagyok az életükben. És ez talán a legfontosabb, hogy a gyermekeimnek ott vagyok az életében, de nem csak én, hanem az édesanyjuk is.

Nagyváradon viszonylag sokan tudják, mert látják, hogy ön motorozik. Idén volt már ideje egy kisebb túrára?

A zöld kártyát vagy a kötelező biztosítást már kivettem, de még a port nem takarítottam le a motoromról, de bízom benne, hogy előbb-utóbb az időjárás is megengedi ezt. Március végén voltak a huszonvalahány fokok, azon kívül eléggé borongós és hideg volt, tehát még nincs itt igazán az ideje a motorozásnak. De az is eljön, és majd bepótoljuk a lemaradást.

A motorozás mellett van valamilyen hobbija?

Horgászni és túrázni is szeretek. De ezek mind olyan időigényes hobbik, amelyekre sajnos kevés idő jut. Ezt nem feltétlenül a közigazgatási tevékenységemre fognám, a magánszektorban sem úszkáltam a szabadidőben, de ha egy kis szabadidőm van, akkor azt mindenképp a családommal szeretném tölteni.

 

Forrás: maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.