László Attila

Mi lesz a következménye az első „szabad” hétvégének?

2020.05.20. | koronavírus
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Mi lesz a következménye az első „szabad” hétvégének?

„Egy járványnak az eltűnése nem egy dátumhoz kötött, nem egy politikai döntés eredménye, hanem az esetszám alakulásától függ, és ebben a pillanatban Romániában még nem beszélhetünk arról, hogy belátható időn belül vagy nagyon közel lenne a járványhelyzet vége” – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban László Attila RMDSZ-es szenátor, gyermekgyógyász. A szakembert arról kérdeztük, hogy mi lesz a következménye az első „szabad” hétvégének, tartanunk kell-e a koronavírus-fertőzöttek számának megugrásától, hogyan viselkedjünk a veszélyhelyzetben és várható-e egy második járványhullám. 

Két hónap „bezártság” után, a szükségállapot lejártával péntektől szemmel láthatóan megteltek az utcák, terek emberekkel, sokan mozdultak ki, ráadásul úgy, hogy egy joghézag miatt büntetni sem büntethették a hatóságok azokat, akik nem tartják be a fizikai távolságtartás vagy a maszkviselés szabályait. Ön hogyan látja az elmúlt hétvégét, hogyan reagáltak az állampolgárok a korlátozások enyhítésére?

Itt tulajdonképpen a tűzzel játszunk. Az elmúlt napokban elég sokat konzultáltam a szakemberekkel, és ezek az enyhítő körülmények úgy születtek meg, hogy nagyon sok esetben a szakemberek véleményét nem kérték ki. Ugyanis, ha megnézzük a többi országok tapasztalatát, akkor láthatjuk, hogy rendszerint olyankor kezdték el az enyhítéseket, amikor valóban látványosan csökkent az új esetek, a beutalások száma, és többen gyógyultak meg, mint ahányan megbetegedtek. Hogyha az esetszámokat ábrázoljuk, rendszerint Gauss-görbeszerű ábrákat kapunk, és akkor vezették be az enyhítéseket, amikor volt egy meredek leszállóága a görbének. Ezt láthatjuk Németországban, Ausztriában, mindenhol. A mi esetünkben, hogyha ábrázolni próbáljuk az esetszámok alakulását, akkor láthatjuk, hogy volt az elején egy meredek felszállóág, és ebben a pillanatban egy csökkenő tendenciát mutató „platón” vagyunk, de még nincs az a jelentős esetszám-csökkenés, ami feljogosítana bennünket arra, hogy kezdjük el enyhíteni az elrendelt intézkedéseket. 

Egy járványnak az eltűnése nem egy dátumhoz kötött, nem egy politikai döntés eredménye, hanem egyszerűen az esetszám alakulásától függ, és ebben a pillanatban Romániában még nem beszélhetünk arról, hogy belátható időn belül vagy nagyon közel lenne a járványhelyzet vége.

Az elmúlt hetekben nagyon sok vita volt azzal kapcsolatosan, hogy mennyire valósak a hivatalos statisztikai adatok. Tudnunk kell, hogy elég sokszor módosult a tesztelési protokollum, és eléggé megtévesztőek ezek a számok, amik nyilvánosságra kerülnek, mert a romániai protokollum azt írja elő, hogy csak a tünetekkel rendelkező személyeket teszteljük. Nagyon gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy az egy lakásban, közösen élő személyek esetében az egyik pozitív – őt leteszteljük, kezeljük, elkülönítjük, kórházba visszük –, de a hozzátartozónak a protokollum alapján az a kötelessége, hogy naponta két alkalommal ellenőrizze a hőmérsékletét, vagy hogyha tüneteket észlel magán, akkor szóljon a háziorvosának. Nagy valószínűséggel ő is pozitív, csak tünetmentes. Éppen emiatt a protokollum-módosításoknak köszönhetően nagyon komoly fenntartásaim vannak azzal kapcsolatosan, hogy hány esetet ismerünk vagy nem ismerünk. 

Ebben a pillanatban úgy tartom, hogy veszélyes helyzetben vagyunk, a járványnak még nincs vége. Én jelenleg Bukarestben vagyok, vasárnap jöttem autóval, és megmondom őszintén, meglepett az a rengeteg ember, meg mindaz, amit láttam a bukaresti parkokban, utcán, bárhol. 

Láttunk a hétvégén igazán extrém példákat is: egy bukaresti parkban valóságos szabadtéri bulit csaptak a fiatalok, a román–magyar határon pedig hosszú sorokban, órákat várakozott több száz román állampolgár – helyszíni felvételek szerint szorosan egymás mellett –, amíg beengedték őket az országba. Kell-e tartanunk attól, hogy a lazítások miatt megugrik a koronavírus-fertőzöttek száma? Hány nap múlva láthatjuk ezeknek a következményeit?

Mindazokban az országokban, ahol enyhítettek a körülményeken, függetlenül attól, hogy fegyelmezettek voltak-e vagy sem, tapasztalható volt egyfajta növekedés az új esetek számában. Ha ebből indulunk ki, figyelembe véve azt is, hogy egyesek nem igazán voltak fegyelmezettek, akkor valószínűleg nálunk is nőni fog az esetszám. Körülbelül három-négy napon belül ezt már látni fogjuk; az elmúlt két hónap tapasztalata szerint az első tünetek körülbelül a negyedik-ötödik napon szoktak jelentkezni, és a hetedi-nyolcadik nap már viszonylag könnyen felismerhetők a tünetek. De ezzel párhuzamosan nagy valószínűséggel nagyon sokan lesznek azok is – és itt egy jelentős esetszámra gondolok –, akikről nem fogunk tudni, mert tünetmentesek lesznek, vagy annyira minimális tüneteket fognak produkálni, hogy nem fordulnak egészségügyi intézményekhez vagy orvoshoz, de ez idő alatt is fertőzhetnek.

Mit tanácsolna, hogyan találjuk meg az egyensúlyt aközött, hogy ki is élvezzük a korlátozások enyhítését, de továbbra is odafigyeljünk a fertőzés veszélyére, a magunk és társaink védelmére?

Először is meg szeretném köszönni mindenkinek az eddigi kitartását, fegyelmét, szolidaritását. Ha megnézzük a Kárpátokon belüli megyéknek a helyzetét és a Kárpátokon kívüli megyéknek a helyzetét, láthatjuk, hogy volt egy lényeges különbség aközött, hogy hogyan tartottuk be a különböző rendelkezéseket. Megmondom őszintén, nem látok kivetnivalót abban, ami az esetek döntő többségében a Kárpátokon belül történt, egy-két helyi góctól eltekintve nem voltak különösebb problémák. 

Arra szeretném kérni az olvasókat, hogy próbáljuk meg folytatni ezeknek az általános közegészségügyi rendelkezéseknek a betartását, amikhez hozzá kellett szoknunk az elmúlt két hónapban. Kerüljük a tömeget, amikor emberek közelében vagyunk, tegyük fel a maszkot, gyakran mossunk kezet, ha tüneteink vannak, forduljunk orvoshoz. Ha tehetjük, és el tudjuk azt kerülni, hogy más emberek közelében legyünk, akkor próbáljunk minél több időt a szabad levegőn tölteni. 

Mit tanácsolna azoknak, akikre a fertőzés kiemelten veszélyes lehet, például az időseknek és a krónikus betegeknek? 

Ugyanazt, nincs különösebb ajánlásunk ilyen szempontból. Viszont a krónikus betegek esetében azt javaslom, forduljanak bátran az egészségügyi rendszerhez, hogyha szükség van erre. Az elmúlt két hónapnak az egyik negatív következménye az volt, hogy nagyon sok esetben a krónikus betegek nagyon későn fordultak az orvoshoz. Itt főleg szív- és érrendszeri betegekre gondolok, krónikus tüdőbetegségben szenvedőkre, rákos betegségekben szenvedő személyekre, vagy akár az általános sebészeti sürgősségek esetében is olyan visszajelzéseink vannak, hogy nagyon későn fordultak az egészségügyi intézményekhez. Valahogy nem sikerült kommunikálni, hogy vannak olyan intézmények, amelyeket „tisztán” tartottak annak érdekében, hogy ellássák a nem fertőzött betegeknek a sürgősségi helyzeteit is. Emiatt nagyon sok kellemetlen helyzettel találkoztunk az elmúlt időszakban, és azt hiszem, hogy két hónap elteltével ezt már nem halogathatjuk, és prioritásként kell kezeljük: a krónikus betegségben szenvedőknek szükségük van egészségügyi ellátásra, és vannak egyéb sürgősségek is.

A veszélyhelyzet idejére elrendelték a testhőmérséklet mérését például a munkahelyekre, iskolákba, üzletekbe való belépéskor. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása szerint a testhőmérséklet nem haladhatja meg a 37,3 Celsius-fokot. Ám mielőtt bárki pánikba esne és koronavírus-fertőzésre gyanakodna, ha ennél nagyobb értéket mutat az ő szervezete, árulja el, hogy milyen más, mindennapi okokból lehet egy személynek hőemelkedése? 

Például, ha melegen öltözik vagy egy meleg autóban van. Ilyenkor az lenne a javaslat, hogy ismételjék meg a mérést. Itt van egy állandó vita, hogy melyik az az érték, ami fölött vagy alatt már nem kell mérni, de nem szeretnék senkivel sem vitatkozni. Inkább higgyük el, és tudatosuljon bennünk, hogy akinek 38-39 fokos láza van, az ne menjen emberek közé, vásárolni, ha teheti, ne menjen munkába. Sőt, jelen esetben tilos közösségbe mennie, és ennek a szűrési lehetősége pont a hőmérséklet ellenőrzése belépéskor akár az iskolába, munkahelyre, bevásárlóközpontba. De nem számítok egyébként arra, hogy nagyon sokan lennének majd olyanok, akiknek magas a hőmérsékletük.

Ön hogyan gondolkodik a második járványhullámról? Lesz-e ilyen, s ha igen, mikor és milyen erősségű?

Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert jelen pillanatban nem tudjuk, hogy hányan estek át már a fertőzésen úgy, hogy tünetmentesen vészelték át. Nagy valószínűséggel erre a választ akkor fogjuk megkapni, amikor lezárul az a felmérés, amit június elsejével akarunk elindítani országos szinten, amelynek célja, hogy reprezentatív csoporton leellenőrizzék, hogy ki pozitív, és kinek vannak antitestjei a koronavírussal szemben. Ha más országokat nézünk, láthatjuk, hogy Franciaország esetében, ahol eléggé határozottan betartatták a rendelkezéseket, öt hét alatt a lakosság mintegy hat százalékánál mutatták ki, hogy rendelkezik a specifikus antitestekkel. Ha ezt lefordítjuk, akkor azt jelenti, hogy minden egyes ismert eset mellett van további 18 eset, akiről nem tudtak. Magyarországon is szép lassan a vége felé közeledik a hasonló felmérés, ott 18 ezer embert tesztelnek ezekben a napokban, egyelőre nagyon tágak a határok, de egy 3300-3400 ismert eset mellett ők is azt feltételezik, hogy további 22 és 95 ezer között lesz azoknak a száma, akik nagy valószínűséggel átestek a fertőzésen. 

Nagyjából én is arra számítok, hogy valami hasonló eredményt kapunk, amikor a felmérés elkészül. Másként fogalmazva ez azt jelenti: ha hasonló lesz az eredmény, akkor a lakosságnak akár a 97 százaléka még nem esett át a fertőzésen, tehát megfertőzhető. Éppen emiatt nagy a valószínűsége annak, hogy amikor ősszel ismét jelen lesz ez a fertőzés, akkor egyesek meg fognak fertőződni. 

A szakemberek arra számítanak, hogy az elkövetkező hetekben a fertőzés át fog utazni a déli féltekére, ahol most ősz van és jön a téli időszak, ott számítanak az esetszámok növekedésére, de ősszel nagy valószínűséggel vissza fog jönni az északi féltekére, ám még nagyon nehéz felbecsülni, hogy milyen mértékben fog bennünket érinteni. Némi optimizmusra ad viszont reményt, hogy az év második felére valószínűleg rendelkezésünkre fog állni egy specifikus gyógykezelés is erre a fertőzésre, de sajnos még nem lesz elérhető egy oltóanyag sem. Mindaddig, amíg nem jutunk el oda, hogy olthassuk a lakosságot, vagy nem érjük el azt a nyájimmunitási szintet, amit a szakemberek olyan 70 százalék körülire saccolnak, addig valószínű, hogy szezonálisan találkozni fogunk ezzel a fertőzéssel. Akár ősszel, azután tavasszal, és így tovább. Abban reménykedünk, hogy ennek a hullámnak az amplitudója egyre inkább csökkeni fog az elkövetkező időszakban. 

Forrás: maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.