Sógor Csaba

Sógor Csaba EP-képviselő: az EU-nak erőteljesebben kellene építenie a keresztény értékekre

2018.12.14. | Erős Európát, fejlődő Erdélyt!
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Sógor Csaba EP-képviselő: az EU-nak erőteljesebben kellene építenie a keresztény értékekre

Szokatlan helyzet az Európai Unióban az, amikor a soros elnökség feladatait ellátni készülő kormány és az Európai Tanácsban az országot képviselő államelnök politikai ellenfelek, ráadásul európai porondon is megjelenítik szembenállásukat – neevzte meg a Maszolnak adott interjúban Sógor Csaba  Románia egyik legnagyobb hibáját az európai politikában. Az RMDSZ EP-képviselőjét év végi összegzésre kértük fel, és többek között azt is elárulta: brüsszeli tapasztalatára alapozva újabb mandátumot vállalna az európai törvényhozásban, ahová egy évtizede „Erdély és Székelyföld kulturális nagyköveteként” küldték a romániai magyarok.

Tizenegy éves tevékenysége alatt az Európai Parlamentben főként kisebbségügyi kérdésekben szólalt fel. Mennyire értik Brüsszelben a régiónként eléggé különböző kisebbség-többség viszonyt, és hogyan tekintenek az erdélyi magyarok közösségi törekvéseire?

Természetesen sokkal jobban ismernek bennünket, mint tizenegy éve. Ami engem illet, a 2007-es csatlakozásunk óta folyamatosan és következetesen beszámoltam közösségünk problémáiról, mind az állampolgári jogokkal, belügyekkel és igazságügyekkel foglalkozó szakbizottságban, amelynek tagja vagyok, de a plénumban, illetve az általam vagy mások által szervezett szakmai konferenciákon is. 

Képviselői munkám egyik legfontosabb részének tartom a romániai magyar közösség jogsérelmeinek és törekvéseinek ismertetését a parlamenti munkámban, és a képviselőtársaimmal való informális találkozókon is. Határozottan kijelenthetem, ma már nemcsak a kollégáim, hanem az Európai Bizottság döntéshozói is tudatában vannak annak, hogy Romániában nincs rendezve a kisebbségek helyzete, hogy az ország nem tartotta be az uniós csatlakozás előtti vállalásait.

Munkatársaimmal rendszeresen szervezünk olyan eseményeket, amelyek által bemutatkozhatunk: népi, kulturális, természeti és épített örökségünket is népszerűsíthetjük. Hosszú lenne felsorolni, hogy hány ilyen kezdeményezést vittünk véghez az elmúlt évek alatt. Úgy gondolom, hogy egytől egyig minden ilyen brüsszeli és strasbourgi lobbi tevékenység hasznos számunkra abban, hogy újabb szimpatizánsokat állítsunk a romániai magyar közösség ügye mellé.

De azt is meg kell itt jegyeznem: vannak a kisebbségvédelmi kérdések iránt nyitottabb képviselők, akikkel sikerült az elmúlt évek alatt nagyon jó partnerséget, de fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon jó személyes kapcsolatokat, barátságokat kialakítanunk. Ők egészen pontosan ismerik a problémáinkat és támogatják a törekvéseinket.

Ha csak arra gondolok, hogy októberben az Európai Parlament túlnyomó többséggel, vagyis 456 „igen” szavazattal fogadta el a kisebbségek védelmére vonatkozó eddigi legátfogóbb jelentését, amelyben egységes európai kisebbségvédelmi keretszabályozás kezdeményezését kértük a Bizottságtól, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt tizenegy év munkájának világosan látszanak a gyümölcsei: ma már egyre többen mondják velünk együtt, hogy az EU-nak fel kell lépnie a kisebbségek védelme érdekében. 

Természetesen tudjuk, hogy a romániai kisebbségek uniós szintű védelme csak akkor lesz teljes, ha sikerül egy átfogó védelmi rendszert kialakítani az összes őshonos nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbség számára, amelyet egy megbízható ellenőrzési mechanizmus egészít ki. Ezért is fordítottam munkám nagy részét erre.

Hadd emeljem ki, hogy a kisebbségvédelmi munka mellett fontos volt számomra az is, hogy az országot ideiglenesen elhagyó, külföldön dolgozó munkavállalók érdekeit is védjem a jelenleg egyre erőteljesebben tapasztalható nyugat-európai protekcionista hullám közepette. Ezt tettem a munkaügyi bizottságban, ahol fontos dokumentumok születtek a kint dolgozó munkavállalók egészségügyi, szociális és gazdasági jogainak védelmében, gondoljunk például a kiküldetési irányelvre, vagy a fuvarozókra vonatkozó rendeletekre.

Az utóbbi időben pedig rengeteg javaslatot tettem le annak érdekében, hogy az EU támogatáspolitikája jobban figyelembe vegye az olyan specifikus nehézségeket, amelyekkel Románia küzd, illetve azért, hogy Románia jobban felhasználhassa a számára biztosított európai uniós forrásokat.

Tapasztalataira támaszkodva, mekkora sikert jósol a Minority SafePack nevű kezdeményezésnek? Partner lesz-e mondjuk egy Manfred Weber vezette Európai Bizottság abban, hogy ezt európai jogszabály formájába elfogadja?

Manfred Weber egyike azon képviselőkollégáinknak, akik ismerik közösségünk problémáit, hiszen vele éppen tizenegy éve dolgozunk együtt az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportjában. Hosszú időre visszanyúló jó kapcsolatot ápolok vele, gyakran tájékoztattam személyesen az ügyeinkről azért, hogy az EPP frakció vezetőjeként napirenden legyen a közösségünk helyzetével kapcsolatban.

Úgy vélem, kellőképpen tudatában van annak, hogy szükség van egy erőteljesebb uniós fellépésre a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása érdekében. A Kelemen Hunor szövetségi elnökkel való közös novemberi találkozónk is reménységre ad okot. Valóban bízunk abban, hogy amennyiben ő lesz az Európai Bizottság elnöke, támogatni fogja a Minority SafePack kezdeményezést.

Megjegyzem azonban, hogy ennek a kezdeményezésnek a sorsa nem csak a Bizottságon áll majd. A Bizottság szerepe annyiban fontos, hogy elindítja a témában a jogszabály-kezdeményezéseket. Ezeket a kezdeményezéseket majd az Európai Parlamentben és az Európai Unió Tanácsában kell megvitatni, illetve elfogadni, tehát nehéz munka áll még előttünk mind az Európai Parlament, mind a tagállamok meggyőzésében. Ezekben a vitákban majd a témában született európai parlamenti jelentéseket és az Európa Tanács ajánlásait is figyelembe veszik. A Minority SafePack sorsát mindezek tükrében nehéz lenne megjósolni. Ami biztos: minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ezt a polgári kezdeményezést sikerre vigyük.

A Sargentini-jelentés megszavazásán – amely egyben az Európai Parlament legnagyobb hazai magyar érdeklődésre igényt tartó eseménye is volt – ön olyan szóviccet talált ki a jelentéstevő, Judith Sargentini nevével, amely nem aratott osztatlan sikert. Kinek vagy minek szólt ez a megjegyzés: az úgynevezett „európai kettős mércének” vagy a kolléganőjének, akinek a jelentését kifogásolta?

Erről már elmondtam korábban az álláspontomat, ugyanazt tudnám most is megismételni. Sajnálom, hogy a jelentés kapcsán nem arról beszéltek többet, hogy ez egy politikai alapú támadás volt Magyarországgal szemben, amelyet nem lenne szabad megengedni az Európai Parlament falain belül.

Egy olyan jelentés készült, amely politikai célokat szolgált, amely tele volt valótlanságokkal és kettős mércén alapult. Sokkal szerencsésebb lenne azonos szempontok és azonos mérce alapján megvizsgálni az összes tagállamban az alapértékek, az emberi jogok vagy éppen a kisebbségek jogainak érvényesülését és ezek után felelősségre vonni az országokat.

Amikor azt mondjuk, hogy az Európai Uniónak változnia kell, akkor erre is gondolunk. Az EU a saját hitelét veszélyezteti azzal, ha az európai polgárok azt látják, hogy nem minden tagállammal bánnak egyenlően az intézmények, nem ugyanabban a bánásmódban részesül minden polgár. Mi éppen ezért egy olyan erős és igazságos Európai Uniót akarunk, amely nem mér kettős mércével.

Románia januártól átveszi az EU soros elnökségét, azonban ezt megelőzően – és az ország felkészületlenségének hírére – Finnország jelezte, hogy készenlétben áll, ha netán Románia helyett be kellene ugrani. Mennyire takart reális alternatívát ez a felvetés, netán pusztán egy diplomáciai „plusz körnek” kell tekintenünk? Mennyi köze van ehhez annak az eléggé lesújtó állásfoglalásnak, amelyet a romániai jogállamiságról fogadtak el nemrég az EP-ben?

Ebben a kérdésben Klaus Johannis államfő hibát követett el, amikor kijelentette, hogy Románia nincs felkészülve az elnökségi feladatok ellátására. Ő persze a napi belpolitikai csatározásokba belefeledkezve mondta ezt, a finnek viszont nem ebből indultak ki, hanem abból, hogy ő Románia elnöke, és ha ő is azt mondja, hogy gond van, akkor megpróbálnak segíteni.

Egyébként szokatlan helyzet az EU-ban, amikor az elnökségi feladatokat ellátni készülő kormány és az Európai Tanácsban az országot képviselő államelnök politikai ellenfelek, és az európai porondon is megjelenítik ezt a szembenállást.

 Azonban nem véletlen, hogy épp Finnország jelezte a segítséget, mivel ez az ország látja majd el Románia után a soros elnökség feladatait. Tulajdonképpen az a szokásjog, hogy amennyiben egy állam nem képes ellátni az elnökségi feladatokat, akkor a soron következő beugrik a helyére, ráadásul – a feladatok akadálymentes ellátása érdekében – a soron következő két állam felkészítése, felkészülése mindig egyszerre zajlik.

Meglátásom szerint az EP állásfoglalásának nincs köze a kialakult helyzethez, viszont az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a súlyos belpolitikai csatározások negatív hatással lehetnek a soros elnökségre.

EP-képviselői mandátuma vége felé közeledve, hogyan értékeli: brüsszeli tevékenysége által sikerült-e az Európai Uniót közelebb hozni az erdélyi magyarokhoz, és vállal-e újabb képviselői mandátumot?

Igen, már korábban is jeleztem, hogy az elmúlt években felhalmozott tapasztalattal folytatnám erdélyi magyar közösségünk képviseletét. Úgy gondolom, hogy a mi életünk ma elképzelhetetlen az Európai Unión kívül. Európában 70 éve béke van, ami történelmi léptékkel mérve óriási dolognak számít, mi pedig Európához tartozunk, nemcsak földrajzilag, hanem kulturális és gazdasági szempontból is.

Az EU támogatja a gazdáinkat, olyan pénzalapokat biztosít, amelyekből az elmúlt években fejleszteni tudtuk a helyi közösségeket. Bárki szétnéz a környezetében, azt látja, hogy a legtöbb fejlesztés uniós finanszírozásból valósult meg. Mindezek mellett az EU lehetővé tette számunkra a szabad mozgást is, a fiataljaink ösztöndíjjal tanulhatnak és gyűjthetnek tapasztalatot más tagállamokban. Manapság számos, a mindennapi életünkre hatással bíró pozitív megvalósítást veszünk természetesnek, mint például azt, hogy állampolgárainak számottevő pluszköltség nélkül telefonálhatnak.

Kétségtelen, hogy az Európai Uniónak vannak hibái, ezért mi sok bírálatot meg is fogalmazunk: azt szeretnénk, hogy az Unió bizonyos kérdésekben változzon. Azt is el kell mondani, hogy az EU sosem volt egy monolitikus tömb, történelme során számos mély átalakuláson ment át eddig is. Függetlenül attól, hogy az EU-t közel érezzük magunkhoz vagy sem, látnunk kell, hogy számunkra nem létezik más út.

Fontos megértenünk, hogy az Unió mi magunk is vagyunk, mi is beleszólhatunk a döntésekbe, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ott vagyunk-e, megjelenítjük-e az érdekeinket.

Az Európai Parlament egy óriási testület 751 képviselővel, viszont ez az intézmény csak egyike a három fő uniós döntéshozó testületnek, a Bizottság és a Tanács mellett. A magam részéről azt mondhatom, hogy minden eszközt igyekszem kihasználni, hogy minél hatékonyabban végezhessem közösségünk képviseletét.

Ami a kisebbségvédelmi munkát illeti, folyamatosan felszólalok, hogy ismertessem a jogsérelmeket, a szakbizottságaimban aktív munkával veszek részt minden releváns jelentés kidolgozásában, hogy minél több uniós dokumentumban jelenjenek meg a kisebbségvédelmi szempontok, az erdélyi magyar közösség szempontjai. Hogy számokban is érzékeltessem a munkatársaimmal végzett munkát: ebben a mandátumban több mint 800 módosító javaslattal járultam hozzá különböző EP-dokumentumok kidolgozásához, amelyből legalább 140 a nemzeti kisebbségekre vonatkozik.

„Erdély és Székelyföld kulturális nagyköveteként” küldtek engem Brüsszelbe, ezt a rám bízott feladatot pedig számtalan kulturális programon keresztül igyekeztem legjobb tudásom szerint ellátni.

Milyen „Európa-képre”, tapasztalatra támaszkodhat az RMDSZ a jövő évi európai parlamenti választásokon, amelyen tudvalévő, hogy igen alacsony szokott lenni a választói részvétel, és ez mondhatni általános európai tendencia?

Az eddig tapasztalt alacsony részvétel vagy az EU egyes jelenlegi politikáinak az elutasítása nem azt jelenti, hogy az embereket nem érdekelné az Unió jövője. Ezért az alacsony választási részvételre vonatkozó előrejelzéseket is kellő óvatossággal kell kezelni, mert az embereket igenis érdekli, hogy mi folyik Brüsszelben, merre megy tovább az integráció, milyen következménye van az ő életükre az ott született döntéseknek.

Rendkívül fontos az, hogy a választópolgároknak elmagyarázzuk az EU döntéseit, a fontos kérdéseket, hogy érezzék a választások tétjét. Meggyőződésem továbbá: a mi közösségünk érdeke, hogy az EU a jövőben erőteljesebben építsen azokra a keresztény értékekre, amelyekre eddig is épült az európai kultúra és életvitel – a szolidaritásra, a munka becsületére, a családra, az egyéni és egymás iránti felelősségvállalásra.

Romániában – ahol a legutóbbi parlamenti választásokon sem érte el a részvétel a 40 százalékot – bármi előfordulhat, de mi nem tehetünk mást, mint hogy elmondjuk a magyar közösségnek: fontos a részvétel és fontos a jelenlét azokban a testületekben, ahol döntések születnek rólunk, az Európai Parlamentben pedig sok ilyen döntést hoznak.

Forrás: maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.