Kovács Péter

OLVASÓI LEVÉL A korrupcióellenes harc Szent Johannái és a bólogató jánosok

2011.10.18. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Kovács Péter

Kis túlzással kijelenthetjük: Monica Macovei úgy tenne rendet Romániában, hogy mindenkit börtönbe zárna, majd kiengedné azokat, akik tisztázni tudják magukat.

Úgy tűnik, egy ilyen kezdeményezésnek Tőkés László lenne az első számú támogatója.

Az elmúlt napokban Macovei blog-bejegyzésben, Tőkés pártja pedig közleményben jelentette ki, hogy az RMDSZ a korrupció élharcosa Romániában. A szövegek arra engednek következtetni, hogy ha nem lenne a Szövetség, akkor a korrupció már régen eltűnt volna. Történik mindez az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) ügyében, Márton Árpád parlamenti képviselő által megfogalmazott javaslatok miatt.

Vegyük sorba, pontról pontra az ANI törvény módosítására megfogalmazott javaslatokat és az ezeket alátámasztó érveket. Ezek két kategóriába sorolhatók: az elsőben az alkotmányellenesnek nyilvánított cikkelyek találhatók, a másik a törvény lényegéből fakadó módosításokat tartalmazza. 2010-ben a jelenlegi törvény elődjéről az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy olyan nagy mennyiségű alkotmányellenes normát tartalmaz, hogy az egész törvényt alkotmányellenesnek kell nyilvánítsa.


Alkotmányellenes normák

1. Az Alkotmánybíróság az alkotmány 26-os és az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának 8. cikkelye alapján (amelyek a személyi adatok védelméről szólnak), alkotmányellenesnek nyilvánítja a vagyonnyilatkozatok nyilvánosságra hozatalát. Márton Árpád kéri, hogy a vagyonnyilatkozatok ne legyenek nyilvánosak.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bűnüldöző szervek hatáskörébe tartozó eljárással azonos az, mely szerint az ANI alkalmazottai bizonyítékokat elemeznek és érvényesítenek, illetve információt kérhetnek bármely közintézménytől, közhatóságtól, ugyanakkor, ezek alapján, döntéseket hozhatnak, vádkeresetet nyújthatnak be, valamint kimondhatják az indokolatlan vagyonosodást, esetleg el is kobozhatnak, holott az ügynökség nem része a bírói hatalomnak. A szabályozás tehát az Alkotmánybíróság döntése értelmében ellenkezik az alkotmány 23. cikkely (11)-es bekezdése, 44. cikkely (8)-as és (9)-es bekezdése, 124. cikkely (2) bekezdése, 126. cikkely (2), valamint az 1. cikkely (4) bekezdésével, ezért az egész eljárást alkotmányellenesnek tartja. Márton Árpád az alkotmányellenesnek nyilvánított elemeket venné ki a törvényből.

3. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősíti azt az eljárást, amely szerint a tulajdonos kell bizonyítsa szerzett vagyona törvényes voltát. Ugyanakkor a tervezet azt is tartalmazza, hogy csak a bűncselekmények vagy kihágások révén szerzett, valamint ezen célból felhasznált vagyonrészek kobozhatók el, azaz az elkobzás csak akkor következhet be, ha valamely bíróság végérvényes ítélettel kimondja azt, hogy bűncselekmény vagy kihágás esete forog fent. Márton Árpád ebben az esetben is az alkotmányellenes cikkelyek törlését kéri.

Ezen módosítások semmi szín alatt sem akadályoznák az ügynökség tevékenységét, sőt hatékonyabbá tennék azokat. Attól ugyanis, hogy az ügynökség nem hozza nyilvánosságra a vagyonnyilatkozatokat, ő maga azokat elemezheti, és ha valami gyanúsat észlel, pontosítást kérhet a nyilatkozótól, és ezt követően megkeresheti az illetékes hatóságokat (igazságszolgáltatás vagy pénzügyi hatóságok), ezek pedig lefolytathatják azt a nyomozást, amire nekik az alkotmány és a vonatkozó törvények jogot biztosítanak. Ezt jelenleg is meg kell tegyék, hiába vizsgálódott már az ANI. Tehát gyakorlatilag ugyanazt a nyomozást kétszer végzik el, ez munka, idő és pénzpocséklás. Az ügynökség hatékonyabban működne, ha a nyilatkozatok elemzése alapján felmerülő gyanút, rendellenességet az ügynök azonnal jelezné az illetékes hatóságnak.


A törvény lényegéből fakadó módosítások

1. A törvény lényege az, hogy a tisztségben levő személyek mandátumuk kezdetekor, ezt követően évente, és mandátumuk végén tesznek le vagyonnyilatkozatot. A cél ugyanis az, hogy ennek alapján az ügynökség alkalmazottai megvizsgálhatják, hogy nem jelenik-e meg olyan vagyonosodás, amit nem indokol a törvényes jövedelem, és ha ezt észlelik, keressék meg az illetékes hatóságot. A választásokon jelöltként indulók vagyonnyilatkozatait legkésőbb 31 nappal a választások előtt kell leadni, a validálás pedig azok számára, akik megnyerték a mandátumot, legtöbb 20 napon belül megtörténik, ami előtt mindenképpen le kell tegyék a nyilatkozatot. A későbbi nyilatkozatokat majd ez utóbbihoz viszonyítják. A jelölés pillanatában letett nyilatkozatot semmilyen korábbi adathoz nem viszonyíthatják. A jelölés pillanatától a validálási pillanatig eltelt kb. 50 nap nem is hozhat olyan vagyonosodást, ami a törvény lényegéhez tartozik, ráadásul ez idő alatt a jelölt még nem is rendelkezik azzal a tisztséggel, amely révén vagyonosodhatna. Sőt, például egy helyhatósági választás esetén az ügynökök több tízezer vagyonnyilatkozatot kéne elemezzenek, legtöbb 45 nap alatt, ami képtelenség. Tehát a nyilatkozatok leellenőrizése képtelenség, belőlük semmi nem fakad, de növekedik a bürokrácia és az állami költség.

Ebben a vonatkozásban egy másik teljesen gyakorlati probléma is felvetődik. Számos szórvány megyében komoly megerőltetést jelent teljes választási listát letenni. Pl. Beszterce-Naszód megyében a magyar közösség a megyei tanácsba legjobb esetben két tanácsost tud bejuttatni (jelenleg egy sincs), de annak érdekében, hogy lehessenek magyar választási bizottsági tagok, az RMDSZ teljes listát iktat. Az utolsó, 31. helyen lévő jelöltből soha nem lesz tanácsos, de mégis le kell tegye a vagyonnyilatkozatát. Sokan inkább nem adják a nevüket a listához, csak ne kelljen fölöslegesen papírokat kitölteniük. Miért nem elég a mandátum (esetleges) megszerzésekor iktatni a vagyonnyilatkozatot? Márton Árpád módosító javaslata éppen erre vonatkozik.

2. Az összeférhetetlenségek megállapításában a döntő szó a jelenlegi törvény szerint is valamely más hatóságé, amennyiben pedig valamely személy olyan adminisztratív intézkedést hozott, olyan szavazásban vett részt, vagy olyan kérdésben döntött, amelyekről a törvény kimondja, hogy összeférhetetlenség miatt neki tilos, az illető döntés eredményét így is, úgy is csak a bíróság nyilváníthatja semmisnek. Márton Árpád ezért javasolja, hogy az ANI ne mondhassa ki az összeférhetetlenséget.


A végleges döntést a bíróság, és ne a közvélemény hozza

A törvénynek nem lehet az a célja, hogy olykor akár indokolatlanul meghurcoljon a közvélemény előtt embereket, hogy miután a bíróság megállapítja, hogy alaptalan volt a vád, a közvélemény mégis gyanakvóan nézzen rájuk. Romániában számtalan ilyen konkrét esetnek voltunk tanúi. Monica Macovei és az EMNP nyilatkozatai éppen ebbe a kategóriába sorolhatók. Nagy szavak, populista szólamok ismételgetése, a konkrét érvek felsorolása nélkül.

Amennyiben törvényerőre emelkednének Márton Árpád módosító javaslatai, a Feddhetetlenségi Ügynökség gyorsabban, hatékonyabban és alkotmányosan működne. A törvény lényege, hogy az ügynökség hatékony segítőtársa legyen a korrupció-ellenes harcban az igazságszolgáltatásnak, a pénzügyi hatóságoknak, és az összeférhetetlenségek feloldásával és ellenőrzésével felruházott hatóságoknak. A törvényre nem azért van szükség, hogy az ártatlanság vélelmének semmibe vétele által, a média nyilvánossága előtt eleve bűnösnek elkönyvelt politikusok akasztására kerülhessen sor...

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára (Márton Árpád érvei nyomán)

 

Megjelent: Transindex, 2011 október 18.