Albert Antal Orsolya

Oscar és ami mögötte...

2016.03.01. | Kultúra
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share



Oscar és ami mögötte...

Fotó: https://www.facebook.com/leventemolnar.eu

Kolozsvári idő szerint tegnap hajnalban 6 óra 7 perckor megszületett a magyar Oscar. Így lett egy szökőnap nagyon fontos dátum, sok-sok magyar embernek. Gratuláció és ölelés jár most a Saul fia alkotóinak, rendezőnek, operatőrnek, színészeknek, köztük a „mi‟ Molnár Leventénknek mindenek előtt, hiszen „általa és őbenne‟, mi, hétköznapi kolozsváriak egy picit közel kerülhettünk az egyébként oly gyakran lesajnált és megvetett, sekélyes hollywoodi pompához. A díj elvitathatatlanul fontos elismerés, és egyben üzenet arról, hogy az amerikai álom igenis létezik, kemény munkával, profizmussal, újító szándékkal, egyéni látásmóddal és egy kis szerencsével el lehet jutni a csúcsra. Hogy onnan hova, merre vezet az út, mire lehet beváltani a most szerzett tapasztalatot, kapcsolati és egyéb tőkét – nem tudjuk még, de kíváncsian figyeljük, hogyan alakul a sorsa a Nemes Jeles László, Röhrig Géza, a zseniális Erdély Mátyás vagy itthon a Molnár Levente kaliberű alkotóknak, hogyan fog megemlékezni sikerükről és pályájukról az utókor... ha máskor nem, de négyévente biztosan: minden február 29-én. 

Az idei díjátadót figyelve, nehéz eldönteni, hogy a Saul fiának segített-e az amerikai konjunktúra, vagy ellenkezőleg, csoda, hogy nyert. A tendencia azt mutatja, a filmművészet (egyik) legfontosabb szakmai elismerésének közelébe mostanában elsősorban „ügyekkel‟ lehet kerülni. Ha végignézzük a jelöltek listáját, a filmek túlnyomó többsége valamilyen aktuális társadalmi problémát boncolgató, elemző, bemutató alkotás. Emiatt volt maga az Oscar gála is idén inkább az amerikai társadalmat lázban tartó témák aktivistáinak színpada. Nagyon kevés kivétellel, kényes, megosztó problémák sorjáztak a filmekben: transzneműség, lelkész-pedofília és oknyomozó újságírás, homoszexualitás, nemi erőszak, gazdasági válság, nők elnyomása a Közel Keleten, dél amerikai bennszülöttek, ukrán válság... és még sorolhatnám. És bár volt rajta kívül történelmi dráma a jelöltek között, a Saul fia, a maga egyéni megközelítésével, látásmódjával, technikájával, hangulatával, egzotikumnak számított, amit aztán értékelt is az Akadémia. Szóval nagy az öröm. Annak ellenére, vagy azzal együtt nagy, hogy az idei Oscar gála nem volt egy kifejezetten vidám esemény, bár a műsorvezető Chris Rock keményen megdolgozott azért, hogy sikerüljön neki nevetgélve konferálni. Kissé nyögve nyelősen ment a viccelődés, hiszen a gála „main theme‟-jét adó #OscarSoWhite mozgalmat nem lehetett megkerülni, főleg egy afro-amerikai színésznek nem. Válságos időket élünk, s ennek óhatatlanul le kell csapódni a szórakoztatóipar fellegvárában is. Volt csillogás, poénkodás, de alapvetően az aggódó hangvétel volt a pregnáns az idei ünnepségen – és ez így van jól. A legnagyobb befolyással bíró művésztársadalmat a jelek szerint érdekli, hogy mi történik a világban, látja, és a maga módján lereagálja az eseményeket. Bár a jólétben tobzódó felszínesség Hollywood sajátja, egyre többen vannak azok, akik amellett, hogy gardróbjuk nagyobb, mint némelyikünk teljes lakása, keresik a segítségnyújtás, a figyelemfelkeltés, a támogatás eszközeit, amellyel a világban zajló negatív előjelű társadalmi, gazdasági, környezeti folyamatok korrigálhatók. 2016-ban, politikailag túlpolarizált világunkban (nem csak az Egyesült Államokban, hanem itthon, Európában, Magyarországon és Erdélyben is), inkább egymással szemben állunk, holott összetartozók is lehetnénk. Úgy gondolom, nekünk jó élmény volt ez a Saul/ Oscar történet. Jó példa arra,hogy igazán nem a jobb és a bal, a fehér vagy a fekete, hanem az Ember számít, és az Érték, amit létrehoz.

 

Forrás: www.szabadsag.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.