Kelemen Hunor programbeszéde az RMDSZ kongresszusán

2019.02.23. | Kongresszus
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Kelemen Hunor programbeszéde az RMDSZ kongresszusán

Fotó: Vakarcs Loránd

Ismét itt állok előttetek, itt állok Önök előtt, hogy immár a következő négy év programjáról, a következő évek kihívásairól beszéljek.

Mindannyiunk politikai programját, így az enyémet is a Szövetség keretprogramja adja. Az elvek, az értékek, a célok tekintetében nincs változás, nincs vita közöttünk.

Jövőképünk egyszerű szavakkal leírható: szülőföldünkön erős magyar közösségként megmaradni. Ehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy versenyképes, gazdaságilag megerősödő, felzárkózó és fejben is erős emberek alkotta magyar közösségként akarunk megmaradni szülőföldünkön.

Én hiszek abban, hogy ez lehetséges.

Hiszek abban, hogy Erdélyben van jövő, és van erdélyi magyar jövő. Ezt nekünk állandóan újra kell fogalmaznunk, és nekünk kell a politika és a társadalomszervezés eszközeivel segítenünk.

Sikeres közösség akarunk lenni, a siker közössége. De a sikert sehol nem adják ingyen, dolgozni kell érte. Dolgozni sokat, dolgozni kitartóan, nem téveszteni szem elől a célt, és megőrizni a munka elvégzéséhez szükséges eszközt.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség is csak egy eszköz közösségünk kezében. Szövetség a magyarokért, Szövetség a jövőért.

Hölgyeim és uraim!

2018-ban, Románia centenáriumi évében arra tekintettünk vissza, hogy mi történt velünk egy évszázad alatt. Azt is felmutattuk, hogy kik vagyunk, milyen értékeket teremtettünk, és azt is elmondtuk, hogy mit várunk el a román államtól.

Mi Romániára úgy tekintünk, mint egy többnemzetiségű országra, amelyben a magyar nemzeti közösséget államalkotó tényezőként látjuk, és az ehhez elvárható és az ehhez járó jogokat és tiszteletet kérjük.

Ne tekintsen senki minket másodrangú polgárnak, ne tekintsenek úgy ránk, mint nemzetbiztonsági kockázati tényezőre.

Nem vagyunk mi senki ellenségei, részesei vagyunk a magyar nemzetnek, és ezt a világ legtermészetesebb tényeként éljük meg, ugyanakkor állampolgárai vagyunk a román államnak.

Ez a mi kiindulópontunk ma is, amikor egyéni és közösségi jogainkért harcolunk, ma, amikor nemzeti és közösségi szimbólumainkat szabadon és büntetlenül akarjuk használni, és ma, amikor a gazdasági felzárkózásunkért partnereket keresünk.

2019 a következő évszázad első éve.

Az előző száz évre, a múltunknak erre az időszakára is büszkék vagyunk. Büszkék arra, amit teremtettünk, arra, ahogy megmaradtunk a többnyire más irányt szabó mostoha körülmények között.

Szeretnénk a jövőbe látni, szeretnénk a következő száz évet jobbnak tudni, ám tudatában vagyunk, hogy a következő százból csak annak első évtizedei múlnak rajtunk, a mi nemzedékünkön, a mi munkánkon.

Mégis irányt kell mutatnunk, célokat megfogalmaznunk. Ne csak azt, amit lehet, hanem azt is, amit akarunk.

Partnereket kell találnunk, és a munka ránk eső részét el kell végeznünk.

Kedves barátaim!

A lányom, Hanna 2032-ben fog először szavazni. Magor fiam pedig, ha valamit el nem ront, 2040-ben befejezheti az egyetemet – és jó eséllyel az ő nemzedékük meg fogja élni a 22. század első éveit. A ma gyermekei jó eséllyel a 22. század gyermekei lesznek.

Mi most csak a következő évtizedre tudunk tervezni, de tudom, hogy azt szeretném, mint ahogyan mindenki azt szeretné, hogy a gyermekei, az unokái nemzedéke Erdélyben egy erős magyar közösség tagjaiként élhessenek.

Egy olyan erdélyi magyarságnak, amely lélekben és szívben erős, de nem lesz és nem is lehet egyforma, ám nemzeti identitásában rendíthetetlen marad, és a majdani nagy ügyekben egységes és szolidáris. Ahogy egységes és szolidáris volt a nagy ügyekben, az elmúlt három évtizedben az erdélyi magyarok nagyon nagy része.

Egy olyan erdélyi magyar közösségnek lesznek a tagjai, reményeim szerint, amelyben az egyének fejben erősek, versenyképesek, újrateremtik a régit és újat alkotnak. Sikeresek nemcsak a megmaradásban, de a fejlődésben is.

Ugyanakkor büszkék lesznek Erdélyre és büszkék lesznek Erdélyben, ahol élnek és alkotnak, és büszkék arra, bárhová is kerüljenek, hogy erdélyiek.

Ennek a célnak az eléréséhez nekünk, a mi nemzedékünknek kell elvégezni a munkát. Ezért vagyunk itt, és ez vezérel bennünket. És ez az idei kongresszusunknak a tétje.

Harminc évvel a kommunista diktatúra bukása után egy sikeres szövetséget tovább tudunk-e vinni?

Képesek leszünk-e betölteni azt a szerepet, amelyre ebben a változó, irgalmatlan sebességgel átalakuló világban szüksége van egy számbeli kisebbségben élő etnikai közösségnek?

Képesek leszünk-e úgy ötvözni egy etnikai identitást megőrző politikát a gazdasági fejlődésre óriási igényt tartó közösségi elvárással, hogy azok a fiatalok, akik 1989 után születtek, és nincsen közvetlen tapasztalatuk – ne is legyen – a diktatúráról, elvárásaik, viszonyítási alapjaik a mieinkhez képest jelentősen megváltoztak, az Európai Unióba születtek bele, és ott nőttek fel, szóval tudjuk-e úgy alakítani a jövőképet, hogy ebben ők is megtalálják saját magukat?

Egyáltalán szükség van-e még az RMDSZ-re?

Mert bármennyire furcsán is hangzik egyesek számára, amit mondani fogok, nekünk, a mi nemzedékünknek ma nem az a dolga, hogy nyugdíjas korára egy számára elképzelt, és kényelmesen élhető Erdélyt, Romániát építsen fel. Ez kevés és önző cél lenne.

Sokkal inkább az kell a mi közös célunk legyen, hogy a mai harmincasokat, a mai húszasokat fölkészítsük, helyzetbe hozzuk, és előkészítsük számukra azt az utat, amelyen majd tovább tudnak haladni.

Kedves fiatal barátaim!

Ezt vegyétek ajánlatnak, és vegyétek felkérésnek. Kezdjétek el összerakni azt a világot, amelyben élni akartok. Írjátok le, kezdjük felépíteni, és keressük meg közösen az eszközöket. Erősítsük meg azt, ami a legfontosabb erőforrása egy társadalomnak, az egymásba és a jövőbe helyezett bizalom.

Tisztelt kongresszusi küldöttek!

Nekünk a következő időszakban abból kell kiindulnunk, amit el akarunk érni a parlamentben, az önkormányzatokban, a gazdaságban és a különböző szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel való együttműködésben.

Ezek közül egyik sem kispálya. Egyik sem mellékút. Egyik sem lehet sikeres a másik sikere nélkül.

Az együttműködés tehát kötelességünk a következő években is, és ehhez nyitottnak kell lennünk minden értelemben. A munkamegosztás mindig gyorsabban elvezet az eredményhez és a sikerhez, mint a munkamegosztás ellentétje.

Az intézményépítésben is új fejezetet kell nyitnunk. A meglévő intézményeink fenntartása és konszolidációja mellett prioritásunk lesz az innováció támogatása és az együttműködés serkentése – legyen szó oktatásfejlesztési- és kutatóműhelyek támogatásáról, gazdaságfejlesztésről, vállalkozói szövetségekről, kreatív központok alapításáról, IT-clusterek megerősítéséről vagy kulturális együttműködésről.

Hölgyeim és uraim!

A Szövetségnek van pontos elképzelése a különböző autonómiaformákról. Ezt papírra vetettük, a széles nyilvánosság elé tártuk. Lehet ezekről vitázni, lehet rajtuk javítani is akár, de a kiindulópontunk és a célunk világos mind a székelyföldi regionális területi autonómiát illetően, mind a kulturális autonómia tekintetében.

Ezek teljes mértékben kompatibilisek az európai autonómiákkal, nem veszélyeztetik a román állam területi integritását, és nem rövidítenek meg egyetlen más közösséget sem.

Ezeket fogjuk képviselni a következő időszakban is, érvelünk ezek mellett, és keressük a partnereket.

Ez a román-magyar párbeszédnek is állandó témája kell hogy legyen, és ezt a párbeszédet, ezt a vitát nem csak politikusoknak kell lefolytatniuk, és nem csak Bukarestben.

A Szövetségünk a pragmatikus transzilvanizmus jegyében partnere lesz minden őszinte transzilvanistának, pártállástól és nemzetiségtől függetlenül.

Az eljövendő évtizedben Erdély egyre inkább kiszabadul a centralista törekvések hálójából, megtalálja saját hangját, és mind gazdasági, mind kulturális téren erőteljes fejlődésnek indul. Ez az erdélyi magyarok érdeke, és én hiszem azt, hogy ebben az erdélyi románok is érdekeltek.

 

Tisztelt kongresszusi küldöttek!

Hölgyeim és uraim!

Ma a legelső és legfontosabb kihívás számunkra, hogy a 2019-es májusi európai parlamenti választásokon hogyan fogunk szerepelni. A nagy kihívás az, hogy jól szerepeljünk.

Ezzel párhuzamosan a kongresszus elé terjesztett Vitaindítót Erdély jövőjéről egy széleskörű erdélyi konzultációra bocsájtjuk, több helyszínen bemutatjuk, vitákat szervezünk. Ez lesz az a dokumentum, amely megszabja azt a keretet, amelyen belül a politikai döntéseket meghozzuk.

Az európai parlamenti választások tétje ma óriási. A 2007-es csatlakozás után vitán felül áll, hogy minden kisebb és nagyobb közösség, minden korosztály és minden társadalmi csoport érezhette annak az előnyét, hogy ahhoz az óriási, kontinensnyi politikai-gazdasági struktúrához tartozunk, amelyet Európai Uniónak hívunk.

Nagyon határozottan állítom, hogy az Európai Uniónak ma számunkra nincs alternatívája. De nemcsak számunkra nincs alternatívája ebben a gazdaságilag globalizált világban, hanem a többi európai nemzetnek sincs.

Ugyanis abban a versenyben, mindenekelőtt politikai és gazdasági versenyben, amelyet az Amerikai Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával, Oroszországgal vív meg Európa, külön-külön egyetlen ország, egyetlen nemzet sem lehet sikeres.

Ezért mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az Európai Unió erős legyen, hogy azon belül Erdély fejlődjön, és akkor, amikor az Európai Unió reformjaira sor kerül, mert erre sor fog kerülni, egyre többen beismerik, olyanok, akik eddig azt mondták, minden jól van, hogy semminek nem kell változnia. Tehát akkor, amikor az Unió reformjára sor kerül, legyünk ott, ahol a döntéseket hozzák. Részesei és ne csak elszenvedői legyünk a döntéseknek, mert nélkülünk is meg fogják hozni azokat a döntéseket, amelyek meg fogják határozni a mi életünket. Mert az Európai Unió változni fog. Az Európai Uniónak változnia kell.

Az Európai Unió egyetlen vezetője sem tekinthet el attól, amit az uniós polgárok elvárnak. A demokráciáról lehet vitatkozni, és kell is. A demokráciát kell javítani, a demokráciából viszont nem lehet kizárni a népet, és nem lehet úgy tekinteni a népre, mint egy olyan valamire, amely nem tudja, hogy neki mi a jó.

Gondoljuk el, hogy mennyit változott az Európai Unió megalakulása óta. Ezért vagyunk bizakodók, hogy az őshonos kisebbségek védelme is, amelyet zászlónkra tűztünk, a reformok része lehet és a reformok része lesz.

Mert nem igazságos és nem méltányos az, hogy több tízmillió ember életére csak azért ne figyeljen oda az Európai Unió, mert egyik vagy másik tagállam többségi nemzete ezt nem akarja tisztességesen rendezni.

Az út, amelyen elindultunk, most épül. Mi építjük. Nélkülünk biztos, hogy nem fog megépülni.

Ha semmi másért nem akarnánk ott lenni, csak azért, hogy az őshonos kisebbségek ügyét európai uniós szinten rendezzük, már akkor is mindent meg kellene tennünk azért, hogy május 26. után képviselőink ott legyenek az Európai Parlamentben.

De nemcsak ennyiről van szó, ennél sokkal többről.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség fölkészült az európai parlamenti választásra. Erősíteni akarjuk a Kárpát-medencei magyar képviseletet Brüsszelben, és azt az együttműködést, amelyet itthon a Magyar Polgári Párttal öt évvel ezelőtt megkötöttünk, és amelyet tovább építettünk 2016-ban.

Ezt nemcsak érvényesnek tekintjük, hanem 2019-ben is felajánljuk, hogy az együttműködésünk megmaradjon, megerősödjön, és lássunk magunk előtt hosszabb távon, nemcsak az idei, hanem a jövő évi kihívásokat is.

Az RMDSZ listája nyitva áll mindazok előtt, akik úgy gondolják, hogy a közös ügy közös erőfeszítést érdemel.

Sűrű és feszes programunk lesz a következő hetekben. Március elsején, a Szövetségi Állandó Tanács a jelöltlistákat véglegesíti, majd március 9-én, a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagyváradi ülésén ezt megerősíti.

Összegyűjtjük a több mint 200 ezer aláírást, és szükségünk van mindenkire. A kampányban és a mozgósításban is.

Én azt kérem mindenkitől a szervezeten belül, hogy minden egyéb ügyet tegyünk zárójelbe erre az időszakra, és arra koncentráljunk, hogy érthetően, hitelesen és egyszerűen elmagyarázzuk, mi az európai parlamenti választások tétje.

Ez nem két-három emberről szól, ez mindannyiunkról szól.

Mindannyiunkról szól, mert a 2018-2019-es tapasztalatunk is csak megerősíti az előző 28-29, lassan 30 év tapasztalatát: a magyar közösség nemzeti identitásának ügyét, a magyar ügyet egyetlen román párt sem vállalja programszerűen, és a közösségi igényeket, a kollektív jogoknak az alapjait is elutasítják. Egytől egyig. Ők csak a magyar emberek szavazatait akarják, és kizárólag az egyéni boldogulásra helyezik a hangsúlyt.

Az EP-választás után természetesen államelnökválasztás lesz, majd az jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokra kell figyelnünk, és vissza kell adnunk a reményt ott, ahol eltűnt, megerősítenünk ott, ahol még van arra vonatkozóan, hogy ez az ország egy élhető haza lehet minden polgár számára.

Tisztelt Kongresszus!

Az erdélyi konzultáción túl nekünk el kell készítenünk a stratégiai fontosságú intézmények és projektek kataszterét a következő évekre, mert ez lesz az alapja a középtávú közpolitikai és más finanszírozási tervezésnek.

A Gazdasági Tanács javaslatai alapján egy olyan adócsomagot nyújtunk a parlamentbe, amely a kis- és középvállalkozóknak és családoknak kiszámíthatóságot és biztonságot fog jelenteni, és minden költségvetési és gazdasági forrást a növekedés és a fejlődés szolgálatába, a munkahelyek megteremtésére helyez.

Az emberek elégedetlensége mögött gyakran piaci okok is állnak. Az egyenlőtlenségek növekednek, aránytalanul növekednek, ezért célunk kell legyen a kiegyensúlyozott gazdaságpolitikák támogatása, hogy a gazdasági növekedésből minden társadalmi kategória részesüljön.

Kedves barátaim!

Az erdélyi örökséget kell továbbvinnünk, a transzilván hagyományokat. Egyetlen nézőpontba és világértelmezésbe sem zárhatjuk be magunkat. Erőfeszítést kell tennünk azért, hogy meghallgassuk a nekünk nem tetsző véleményt, a miénkkel esetlegesen homlokegyenest megjelenítő más nézőpontot is. Ez a kíváncsi odafigyelés a másikra.

Ezt tudom ígérni a következő évekre, ehhez kérem a támogatást, és abban kívánok társa, partnere lenni mindenkinek, ami a mi közös célunk. Erdélyben a szülőföldet megerősíteni, fejlődő magyar közösséget hagyni magunk mögött, amikor a munkát átadjuk, és ebben nincs vita közöttünk.

Építeni az otthont, identitásában megerősíteni a közösséget, segíteni a felzárkózást és a gyarapodást, biztos jövőt teremteni a felnövekvő nemzedékeknek.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.